|

Spanyol tortilla – egy lehetséges út a többféle zöldség felé

Ez a „tortilla de patatas” saját verziója. Ez nem a dél-amerikai tortilla, ilyennel a spanyol tapas bárokban, az ottani piacokon és főleg a spanyol otthonokban találkozhatsz. Rengeteg változatban készítik, alakítsd ki a sajátodat!

Három ok miatt szeretem a spanyol tortillát:

1) Sokféle zöldséget bele lehet „csempészni”. Egyre többfélét, ahogy a család elkezdi megszeretni ezt az ételt. Rá lehet szoktatni őket a sok-zöldséges változatokra, szépen, lassacskán… Kezdd a krumpli-hagyma-tojás kombóval, amit aztán fokozatosan tegyél egyre gazdagabbá, mindenfélével. (100 évvel ezelőtt egy magyar család 300-féle növény evett, ma ez nem éri el az 50-et. Majd a végén megszámoljuk, hányféle növény került a mai ebédembe :-).)

2) Mindenféle maradékot fel lehet használni. Maradt egy kis borsó? Vagy sárgarépa? Vagy a fagyasztóban ott csücsül egy kis felkockázott cukkini? Mind-mind mehet bele! Tipikus paraszti, takarékos, józan étel. Szeretem az ilyet.

3) Újra melegítve még finomabb, hasonlóan minden rakott, egytál ételhez. A hűtőben tartott, adagokra vágott darabokat egymástól kicsit távolabbra rakva, igazi sütőbe téve (nem mikróba! 🙂 minden szelet kap egy egészséges kérget, minden oldalán.

Ez az étel a „belül puha, kívül ropogós élmény” egy egészségesebb verziója.

Sőt! Van egy negyedik ok is!

Kívánkozik hozzá a vinaigrette-s zöld saláta, amiben még további zöldek szerepelhetnek. Plusz az egészséges, emésztést és immunrendszert segítő jóféle balzsamecet.

Nincs pontos recept. A spanyolok biztosan használnak hozzá három-négy alapanyagot: a sütni való krumplit (a C-típust keressétek!), sok tojást, gyakran hagymát és természetesen valamiféle zsiradékot.

Én zsírt szeretek használni: kacsa, liba, disznó. Ők olíva olajat. Kalória van ebben az ételben, és kell némi idő is az elkészítéséhez, ezért én inkább hétvégi ebédnek ajánlom, a maradék meg mehet majd egy hétközbeni vacsorára. Persze, ha marad…

Van egy, a híres barcelonai „La Boqueria” piacon vásárolt könyvem, amiben majdnem kizárólag paella és tortilla receptek vannak, némi kulturális háttérmagyarázattal, amit én különösen szeretek. Elég elolvasni az első receptet, és abból megérteni a koncepciót. És utána aztán abból csinálni a saját változataidat: ahogy és amiből te szeretnéd, vagy amid éppen van.

Szerintem amúgy a paprika is alap. Én szeretem beletenni a saját készítésű, nyúzott, olajban eltett, vastag húsú sült paprikát, az olajos, ízes levével együtt, de annak az elkészítését csak a mazochistáknak ajánlom.

Elég, ha pár kápia paprikát megsütsz zsiradékban, és azt teszed a tortillába. Már csak a piros színe miatt is gusztusos. Sokat számít a küllem, az ételnél se feledd 🙂 !

Összetevők (sajnálom, hogy nem tudok pontos mennyiségeket írni, talán csak annyit tanácsként, hogy egy idő után ugyanannyi legyen benne a mindenféle zöldség, mint a krumpli). Itt most azt a mennyiséget írom le, ami a képen látható verzióba belekerült.

  • 1 kg sütni való krumpli, megmosva, és héjában, negyedekre vágva, sós vízben megfőzve, de nem túlfőzve
  • 15 dkg hagyma, kockára vágva, kevés zsiradékon megsütve, picit sózva
  • 10 dkg kápia paprika, kevés zsiradékon megsütve, picit sózva
  • 25 dkg friss vagy fagyasztott zöldbab, kevés zsiradékon megsütve,
  • 25 dkg barna csiperkegomba, kevés zsiradékon megsütve, picit sózva, esetleg kis kakukkfűvel fűszerezve
  • 10 dkg cukorborsó (nálam a fagyasztóból) vagy ugyanannyi zöldborsó – nem sütöttem, mert a cukorborós blansírozva volt, a boróst meg nem kell
  • 15 dkg felkockázott cukkini (nálam az is a fagyasztóból), kevés zsiradékon megsütve, picit sózva
  • só, bors
  • 15 tojás, felverve (Ha lehet javasolni, akkor a kapirgálós tyúkoktól, a tiszta, tápanyagdús, hormonmentes verziót. Vagy legalább bio tojást, bár az nem teljesen ugyanaz, sokkal kevesebb benne a jóféle mikro-tápanyag 🙁 )
  • Opcionálisan a gazdagabb, ún. „paraszt”- verziókba a zsiradék helyett mehet felkockázott szalonna, esetleg pluszban némi kolbászkarika. Én előbbit szoktam, utóbbit nem próbáltam, nekem nem hiányzik bele a kolbász.

Elkészítés:

A krumplit megfőzzük, leszűrjük. Magas falú tepsibe tesszük, krumplinyomóval kicsit összenyomkodjuk, de nem lapítjuk ki teljesen. A sokféle zöldséget külön-külön megsütjük, illetve gyorsan megpároljuk, és egyenként a tepsibe tesszük, mindig lazán egy villával hozzákeverjük a már ott lévőkhöz. A sorrend nem lényeges.

Ez kicsit időigényes folyamat, valóban. De nem vészes. És ugye nem lehet mindent megúszni, ha tartalmas ételt szeretnénk enni.

A légkeveréses sütőt 160-180 fokra előmelegítjük.

Felverjük a tojásokat, sózzuk, borsozzuk. Ráöntjük a felvert tojásokat a tepsi tartalmára, amit előtte nem lapogatunk le, sőt, inkább amolyan „kráteresre” alakítunk, hogy a tojás ne csak a tetején legyen, hanem legyen módja a krumplis zöldségek közé folyni.

Aranybarnára sütjük.

Tényleg kívánni fogja a friss zöld salátát. Nálam most a kertben éppen lévő zsenge spenótlevél, rukkola, turbolya, némi újhagyma és snidlingvirág került a tányérra.

A vinaigrette készítésével én már régen nem bajlódok, egyszerűen csak rálocsolok a salátára valamelyik balzsamecetemből, némi olíva olajat is löttyintek rá, nagyszemű sóval megszórom és színes borsot is tekerek rá.

Ez így együtt -megszámoltam 🙂 – ez éppen 13 féle növény.

Szerintem nem rossz.

Lehetne serpenyőben sütni, és aztán megfordítani egy másik serpenyő segítségével.

Igen, az lenne az autentikus.

De én sokkal egyszerűbbnek tartom a sütőben készült verziót, a másnapi, plusz kéregsütéssel.

Az idő fontos, nekem is.

Hasonló bejegyzések